Fa kezelése

Megbízható favédelmi eljárás fafesték használatával

A beépített faanyagok védelme és minőségének megőrzése nem csupán saját érdekünk, hanem a favédelem már jogszabályilag előírt folyamat is. Ha a beépített faanyagainkat biztonságban szeretnék tudni akár több évtizeden keresztül is, akkor mindenképp favédelmet kell alkalmaznunk fafesték használatával. A védelem és megelőzés a legfontosabb ezen a szakterületen, mégis számtalan esetben előfordul, hogy csak a sérülés, esetleg károk megjelenésekor kezdenek sokan favédelmi eljárásokat alkalmazni, természetesen így már megkésve.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nem csupán a faanyagot védjük így meg, hanem komolyabb költségektől is megóvhatjuk magunkat, hiszen egy nem megfelelő vagy elkésett favédelem esetén sérülhet, vagy károsodhat épületünk tetőszerkezete vagy akár padlóburkolata is, melyek csak költséges eljárás alkalmazása és megfeszített munka árán tudunk kijavítani szakember segítségének igénybevételével.

Miért kulcsfontosságú a szakszerű favédelem?

Épületeinket számos ponton védjük, legyen szó akár kültéri- akár beltéri védelemről, így beépített faanyagaink védelméről sem szabad elfeledkeznünk, leginkább annak tudatában, hogy faanyagaink bizony folyamatos veszélynek vannak kitéve a kártevők okozta sérülések és a gombás fertőzések miatt. A nem megfelelő hatékonyságú vagy elégedetlen eljárás szerint alkalmazott favédelem, nem biztosítja a kártevők és gombásodás elleni szükséges védelmet, mely védelem nélkül jelentős költségek keletkezhetnek a hibák és sérülések elhárítása folyamán.

Ha megtörtént a nem várt negatív következmény, a károsultak a favédelmi szakemberek segítségét kérik a probléma megoldására, nem tudva, hogy így már-már lehetetlen feladat elé állítják a favédelmi szakembereket, hiszen minden sérülés és kár egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik, így mindegyik esetben egyedi eljárásokat kell alkalmazni az eredeti állapotok visszaállítása érdekében. Ennek okán a favédelmi szakemberek által legtöbbször javasolt tanács a megelőzés folyamata, melynek során megfelelő hatékonyságú fafesték használatával elkerülhetőek a későbbi károsodások és esetleges sérülések.

A favédelem legyen az első!

Sok faanyag beépítéssel foglalkozó szakember mellőzi és elhanyagolja a szakszerű fafestékek alkalmazását, ezáltal a minőségi favédelmet és csak később használnak fafestéket, mikor már a faanyag károsodott, pedig a kellő időben végzett védelem megóvja a faanyagot a jövőbeli rongálódásoktól. A minőségi favédelemhez nem elég a több szakember által igénybe vett légszárításos módszer, szükség van a megfelelő hatásfokú favédőszer alkalmazására is.

A két módszer között nincs lényeges költségbeli eltérés, viszont a legfontosabb a szükséges hatékonyságú favédőszer használata már a faanyag beépítésének megkezdésekor. A favédőszerrel történő kezelés szerteágazó művelet, melynek során a beépítésre kerülő faanyag felületét bőségesen át kell itatni a hozzá leginkább alkalmas favédőszerrel. A minőségi favédelmi eljárás során nélkülözhetetlen a megfelelő kezelés megválasztása, ugyanis a kezelés, ami leginkább meghatározza a favédőszer kellő mélységig való behatolását a faanyagba.

A megbízást végző szakembertől ajánlatos írásos dokumentáció igénylése, amely magában foglalja a favédelmi művelet során alkalmazott favédőszerek pontos megnevezését és tulajdonságait, valamint a ténylegesen végrehajtott művelet konkrét leírását. Az ilyen formában igényelt dokumentációk kellő védelmet nyújtanak a megbízó számára, a későbbi esetlegesen felmerülő károk vagy hiányosságok igazolására.

Favédelem csak fafesték alkalmazásával hatásos

A különböző favédelmi eljárásokhoz már számos egyedi jellemzővel bíró fafestéket alkalmazhatunk, melyeket, ha szakszerűen választunk meg a megfelelő eljárással együtt, akár több évtizeden keresztül is biztosíthatjuk a megfelelő favédelmet beépített faanyagainknak a rovarkárok és gombás fertőzések ellen éppúgy, mint az időjárás károsító hatásaival szemben.

A fafestékek leggyakrabban vízbázisúak, mely tulajdonság által lehetővé válik a fafesték mélyen fába való beszívódása, így biztosítva a kellő védelmet mind az időjárás, mind a rovarkárok és gombásodás ellen. A fafesték alkalmazása során nem elegendő csupán a védőréteg felecsetelése, szükséges továbbá az előírt áztatási idő betartása is a megfelelő hatékonyság elérésének érdekében.

A maximális favédelemhez elengedhetetlen a fafesték híg tulajdonsága, mely biztosítja a fafesték a faanyag erezetébe kellő mélységig történő beszívódását, valamint a megfelelő sűrűség, amely ellenálló védelmet képez a faanyag felületén, így védve a faanyagot az időjárás károsító hatásaival szemben.Az ideális fafesték kiváló alapozó tulajdonsággal és megfelelő sűrűséggel rendelkezik, valamint biztosítja a nélkülözhetetlen ellenálló védelmet az időjárás és UV sugárzás ellen. Így érhetjük el a legeredményesebb favédelmet, az ideális fafesték megválasztásával és a megfelelő szakértelem szerint végzett favédelmi eljárás felhasználásával együtt.

A favédelem technológiai lépései

Ezek a lépések élesen nem különülnek el mindig egymástól pl.: az alapozás kom­binálható a konzerválással vagy a színezéssel.

Előkészítés

Az előkészítés műveleti sorrendje:

• gyalulás
• kaparás
• csiszolás
• gyantazárványok eltávolítása
• portalanítás
• (egyéb szennyeződések eltávolítása )

Az előkészítési műveletek egy része asztalosipari feladat. A beépítésre kerülő nyí­lászárók, már gyártáskor meg megkapják a megfelelő felületi simaságot és konzervá­ló alapozást is. A csiszolást mindig szálirányban kell végezni, először durvább majd fi­nomabb csiszoló anyaggal a gyanta és viasz maradványokat észter-hígítóval kell eltá­volítani.

Előkezelés

Gomba és rovarkárosítók elleni védelem (konzerválás)

Gomba és rovarkárosodás ellen már a fakitermelés után közvetlenül a helyszínen vagy a fűrészüzemekben átmeneti védelmet kap a faanyag. A teherviselő fa szerkeze­teket kötelező egyéb fafelületeket pedig ajánlatos tartós védelemmel is ellátni. A gom­bák és baktériumok a tartósan nedves körülmények között (20 % fölött) tenyésznek főleg a kültéri fafelületeken. Beltéri felületeken konzerváló kezelést általában nem szükséges végezni. A károsítok többnyire a fa anyagával táplálkoznak.

A legfontosabb gombaféleségek, káros rovarok:

• Könnyező házigomba: gyorsan terjed, barnás elszíneződést okoz, teljesen elpusztítja a fát.
• Pincegomba: csak nedves fán telepedik meg, hosszirányban növekszik.
• Kék és szürkegomba: a fa felület elszíneződik, de semmiképpen sem megy tönkre. A festékbevonat alatt tovább fejlődik és azt lelöki.
• Házicincér: főleg lárvái okozzák a kárt hosszú (5 év) fejlődésük alatt.
• Kopogóbogár: a lárvái sok apró járatok rágásával gyengítik a fa szilárdságát.
• Szú: az előzővel azonos módon károsít.

A kereskedelemben különböző favédő, konzerváló anyagokat, készítményeket lehet beszerezni, melyek többnyire más-más hatóanyagot tartalmaznak.

Ezek lehetnek:

• Vízben oldódó sók (gerendákra tetőszerkezetekre): cink-, magnézium-, rézvegyü­letek.
• Kátrány tartalmú készítmények: nedvességgel közvetlenül érintkező felületek­re. Az így kezelt felület nem festhető.
• Konzerváló alapozók - oldószeres vagy vízzel hígítható változatban -, melyek kü­lönböző hatóanyagokat, pigmenteket és kötőanyagot is tartalmaznak.

Fehérítés

Megsötétedett felületek világosítására alkalmas eljárás. A felületben elroncsolják a színező anyagokat. Erre a célra legalkalmasabb a hidrogénperoxid amelyből oxi­gént szabadítunk fel. A kereskedelemben kapható 30 %-os oldatból 1:2 arányban víz­zel hígítjuk, majd 0,2 r. ammonium-hidroxiddal lúgosítjuk. Ecsettel vagy szivaccsal a felületre felkenjük. 1-2 nap szükséges a megfelelő hatás eléréséhez. Ezután vízzel le­mossuk, majd megszárítjuk.

Pácolás

Az egyenletes szép felületeket nem érdemes színezni, de ha a felület minősége nem tökéletes, hibahelyek vannak rajta a színezés vagy pácolás azt elfedi. A fa ere­deti rajzolatát kiemeli, ellenálló képességét növeli. Alkalmazása divat és szokás kér­dése is.

Pácolást különböző fémsók oldatával lehet végezni. A vizes oldat beszívódik a fa felületébe, és az ott jelenlévő csersavakkal színes vegyületeket ad. Mivel a vizes ol­dat a felületbe mélyen beszívódik, kémiailag kötődik, ezért a kialakult szín egyenle­tes fény, dörzs és vízálló. Az hogy milyen szín keletkezik függ a fa típusától és a használt sóoldattól.

Tölgy fa felületen különböző sóoldatok a következő színeket adják:

• sárgásbarna: rézklorid, cinkklorid,
• szürke: vasklorid,
• szürkészöld: vasszulfát, rézszulfát,
• barna: mangánklorid.

A kevés csersav tartalommal rendelkező fafelületekre először híg tannin- vagy pirogalluszsavas oldatot kell felvinni majd ez után kell a sóoldattal kezelni. Ismeretes a csersavnak ammóniával keletkező sárgás-vöröses színreakciója is me­lyet főleg ipari üzemekben használnak. Legegyszerűbben különböző barna színárnyalatokat kálium-permanganát vizes ol­datával készíthetünk.

Színezés

Az építőiparban bútor iparban fényezés vagy lakkozás előtt többnyire színezést végeznek. A színező anyagoknak széles választéka kapható amelyek alapvetően há­rom nagy csoportba oszthatók:

Vízben oldódó színezékek

A por vagy szemcsés alakban forgalomban levő színezékekből az előírások sze­rint készíthető vizes oldat amellyel elvégezhető a színezés. A töményebb oldat erő­sebben színez, hígítva világosabb árnyalat keletkezik. A szín beállítása próbafestés­sel alakítható ki.

Az eljárás előnyei:

• mélyebben hatol be a felületbe, mint a szeszes vagy az olajos színezék;
• könnyen hígítható;
• színválasztéka igen nagy, az árnyalatok egymással keverhetők;
• nem tűzveszélyes.

Hátrányai:

• felhúzza a fa rostjait;
• furnérlemezeknél meglágyulhat az enyvezés;
• gyors beszívódása miatt nehéz egyenletesen felhordani.

Olajban és szeszben oldható színezékek

Az olajban oldódó vagy diszpergálható színezékeket száradó olajban (lenolaj, lenolaj-kence) és szerves oldószer elegyében oldják vagy diszpergálják Ezt ecsettel a felületre kenik, majd néhány perc múlva letörölik. Teljes száradás után átvonható.

A szeszes pácok kész oldatban és por formában is forgalomban vannak. A szesz gyors párolgása miatt nem tudnak a felületbe mélyen beszívódni, nehéz egyenletes szép felületet előállítani. Száradása nagyon gyors. Fényállósága gyenge, elsősorban javításokhoz, régi fényezett bútorok felújításához használhatók. Színezés lakkfestékipari késztermékekkel -oldószeres és vizes lazúr festékekkel.

Beeresztés és tapaszolás

A fa már kezelt formájában, akár fedőfestés után is képes alakját változtatni úgy, hogy a benne lévő nedvesség eltávozik. A bevonandó fa nedvességtartalma alacsony (10-15 %). Ilyen alacsony nedvességtartalomnál már nem valószínű nagy mértékű alakváltozás. Ha a fa pórusait kitöltjük, a fa még kevésbé tud alakváltozá­sokon átmenni. Amiért nagyon fontos a pórusokat tömíteni, hogy az alapozóból a fa pórusai ne tudják elszívni a kötőanyagot, ami által az alapozó rideggé válna, és így a bevonat gyorsan tönkremenne.

Ehhez persze olyan anyagra vagy anyagokra van szükség, amelyeknek molekula méretei kisebbek, mint a pórusok. Ilyen pél­dául a lenolaj vagy a most már egyre elterjedtebb alkidgyanták oldatai. A diszper­ziós beeresztők nem képesek mélyen beszívódni a fába - a pórushoz képest nagy­méretű szemcsék a felületen lezárják a pórusokat, ezzel elzárják az útját a fából ki­felé vándorló gyantának stb.

Fa a belső térben, kártevők

Belső térben, szobában a gombásodás és a farontó bogarak elleni védekezés nem szükséges, ezért a fent említett anyagokat használjuk önmagukban vagy olda­taikban, olaj és alkid esetében még száradást gyorsító fémvegyületeket tartalmazó keverékeiket (lenolajkence, félolaj stb.) is. Beeresztés előtt a felületet csiszoljuk meg. A beeresztés után a felesleget töröljük le a felületről. Ezután a felületen talál­hat egyenetlenségeket tapaszolással szüntessük meg.

A tapaszok általában alkidgyanta vagy olajlakk alapú termékek, amelyek jól kiválasztott töltőanyagokat tartalmaznak, és elég rugalmasak ahhoz, hogy megszáradásuk után is bent marad­janak a hézagokban. A poliészter tapaszok, amelyek elsősorban az autójavító ipar­ban terjedtek el, a fafelületek kiegyenlítésénél is használatosak. Előnyük gyors ki-keményedésük. Hátrányuk egyfelől, hogy egészségre káros anyagokat nagy kon­centrációban tartalmaznak, másfelől, hogy a két komponens összemérése figyelmet igényel és pontosan annyit kell összemérni, mint amennyit előreláthatólag el­használunk, mert az összekevert mennyiség hosszú ideig nem tárolható.

A modern tapaszok vizes diszperziós alapúak, amelyek annak ellenére, hogy egykomponensűek, mégis gyorsan száradnak, és akár egy centiméter mélységű ré­seket is kitöltenek anélkül, hogy később kiesnének azokból. Mélyedés feltöltésére kétkomponensű epoxigyanta alapú terméket is használnak, mely gyorsan keménye­dik, jó kitölti a teret.

Tapaszolás

A tapaszolást végezhetjük úgy is, hogy "telibe" tapaszolunk, vagyis az egyenet­len felületet igyekszünk vékonyan tapasszal feltölteni. A folttapaszolásnál csak a helyenként megjelenő sekély hézagokat egyenlítjük ki. Mélységi tapaszolást már igen mély kitöréseknél, szögek által hagyott lyukaknál alkalmazhatunk, és nem ki­terjedt területen.

Külső téren egészen más a helyzet. Az egyszerű lenolajos beeresztés már nem elegendő, itt már számolhatunk a nedvesség segítségével terjedő gombás betegsé­gekkel, vagy éppen a farontó bogarak támadásával. A modern beeresztőanyagok mindkét támadás ellen megfelelő vegyületeket tartalmaznak, vivő közegként alkid alapú oldat vagy vizes diszperzió jöhet számításba. Vannak csak gombás ellen védő anyagok, de gyakoribb a gomba és rovar ellen egyszerre védő oldat. Van olyan anyag, amely megelőzi a kártevők támadását, van olyan is, amely nem csupán megelőzi, de a megtámadott fán megállítja a további károkozást is.

Természetesen ilyen anyagok használata után nem csiszoljuk a fát, ha mégis szükségesnek tartjuk, ezt úgy a megfelelő óvintézkedések betartásával (védőszem­üveg, az előírt szűrőbetétű gázálarc használatával). A tapaszolás kültéri alkalmazá­sa nem célszerű, tekintettel a hőingadozásra, valamint a levegő nedvességének gya­kori változására. A beeresztés és tapaszolás után az alapozás következik.

Közbenső alapozás

Az alapozással a felületen jelen levő mikroszkopikus méretű egyenetlenségek feltöltését, a felület színének takarását, a tapaszolt és a nem tapaszolt részek színei közti különbségek eltüntetését végezzük el. Az alapozó nagyon jól tapad a bevonan­dó felülethez, és jól tapad rá a fedőfesték. Alapozás után még egyszer megcsiszol­juk a felületet.

Az alapozók kötőanyagból kevesebbet tartalmaznak, mint a fedőzománcok. Mindenképpen jól csiszolhatóaknak kell lenniük. Az sem árt, ha jól lezárják a felületet, és a fából a felszínre törekvő gyantának vagy színezéknek útját állják. Er­re a célra a diszperziós kötőanyag alapon felépülő alapozók a legkiválóbbak. A fát védő fedőrendszer a következőképpen épül fel: kövér - sovány - kövér. Vagyis kötőanyagban dús beeresztő, vékony alapozó és megint dús, az időjárás vi­szontagságait jól bíró fedőfesték.

Fedőfestés

Zománcozás

A fedőfestékek két fő funkcióval rendelkeznek. Védelmet nyújtanak a felület­nek, és ugyanakkor szépítik is azt (esztétikai élményt nyújtanak). Védeni kell a felületet az időjárás behatásaitól, a napsugárzástól, a csapó esőtől, a hótól, fagytól, széltől, a szél által hordozott homokszemcséktől (amelyek csiszolópapírként mű­ködhetnek), az ipari környezet behatásaitól stb.

A napi gyakorlatban kétféle mázolófestéket használnak, alkid műgyanta alapú levegőn száradó vagy vizes diszperziós alapú festékeket. Az alkid az alkohol és acid (sav) szavakból összerakott megnevezés (37. oldal 5. ábra). Utal a műgyanta össze­tételére, vagyis többértékű alkoholok, többértékű savak, illetve növényi eredetű olajok zsírsavainak reakciójából víz keletkezése mellett képződő termékre. Kültéri igénybevételnek inkább a nagyobb olajtartalmú gyanták felelnek meg, fényesebb bevonatot képeznek. Az alkid bázisú festékek nemcsak a napfény, hanem annak hiánya hatására is sárgulnak. A velük bevont felület ha tartósan sötétben van, meg­sárgul, azonban a folyamat megfordítható. Például ha a megsárgult WC-ajtót ki­tesszük a napra, bizonyos idő után visszafehéredik.

A vizes akrilát festékeknél az időjárásállóság sokkal kedvezőbb eredményeket mutat, mint alkid alapú társaiknál, nem érzékenyek annyira a sötétségre sem. Az akrilát név is az összetételre utal, az akrilsav észtereinek polimerizáció útján előál­lított termékére. Egyelőre hátránya a terülése (különleges műanyag ecsetre van szükség a felhordásánál), és fénye sem éri el hagyományos társáét.

Viszont tartóssá­ga évtizedekben mérhető. Ipari alkalmazásakor is egyre inkább terjednek az akrilát alapú, vizes diszperziós alapú festékek, nem utolsó sorban környezetkímélő tulaj­donságuk miatt. Azonban gyakoriak a két komponensű poliuretán festékek kiváló állósági tulajdonságuk miatt. A bútoriparban az UV-sugárzás hatására térhálósodó bevonatok is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.

Általában a fedőfestékek az alapozókkal szemben több pigmentet és kevesebb töltőanyagot tartalmaznak, és ezek is különlegesek, a festék felhasználási körülmé­nyéhez igazítják őket. Fényesség szerint három csoportba sorolhatók: fényes, selyemfényű, matt bevo­natot adó.

Lazúrozás

Sokszor az az elvárás, hogy meg kell őrizni a fa eredeti erezetét. A megfelelő beeresztés után ilyenkor olyan vízlepergető, ill. az UV-sugárzás ellen védő tulajdon­sággal rendelkező áttetsző lazúrbevonatot hozhatunk létre, amely megfelel az elvá­rásoknak. Két alapvetően eltérő rendszert különböztetünk meg. Vizes alapú, ill. ol­dószeres termékeket. Mindkét csoporton belül további megkülönböztetést jelent, hogy használhatunk vékony, illetve vastag lazúrt.

A vékony lazúrra jellemző, hogy vékony filmet képez a felületen. Ezáltal a bevo­nat a fa felületével együtt kopik. A pára, a nedvesség folyamatosan távozhat a fá­ból, illetve a párakiegyenlítődést nem gátolja semmi. A bevonatot két-, hároméven­ként fel kell újítani. Amíg a felületen van, védi a fát a nap káros sugaraitól, és vízlepergető hatása van.

Az UV-sugárzás a fát megtámadva a felületét teszi tönkre. Ha pusztán csak lak­koznánk a fát, akkor a lakknak semmi baja sem esne, de a sugárzás által elindított folyamatok hatására a lakkfilm leválna a felületről. A lazúrokban lévő vas-oxid pig­ment azonban elnyeli a káros sugarakat, és így az alatta lévő fafelület megmenekül a káros behatásoktól. A vastag lazúrok sokkal tovább nyújtanak védelmet a felület­nek. Azonban öt-tíz év múltán a film elöregszik, felpöndörödik és megrepedezik, el kell távolítani a felületről.

Lakkozás

Már említettük, hogy a kültéri lakkozás nem ígér tartós bevonatot. Belső térben mindig használtak lakkokat, most is "divat" a fa eredeti szépségé­nek bemutatására. A lambéria, az asztalok, székek, szekrények, a parketta mind lakkozást kívánó felületek. Természetesen lakkozás előtt a felületet meg kell csi­szolni a port el kell távolítani; éppúgy szennyeződéstől mentesnek kell lennie, mint bármely más mázolási, alapozási műveltnél.

A parkettalakkozásnál fontos követelmény, hogy a fa eredeti világos színe meg­maradjon. Ennek érdekében használnak különböző típusú parkettalakk alapozó­kat. Ennek érdekében használnak különböző típusú parkettalakk alapozókat. Ezek általában nagy molekulájú műgyanták, vizes diszperziók. Az alapozó csak kis mér­tékben szívódik be a fába, de képződött filmje megakadályozza a fa elszíneződését.

Az alapozás után hordjuk fel a különböző típusú lakkokat. A kétkomponensű lakk egyik komponense hidroxil funkcióval rendelkezik, amely képes reakcióba lépni a másik alkotó izocianát csoportjával és erősen térhálósodott, kemény, ko­pás- és vegyszerálló bevonatot alkot. Az egykomponensű uretán alapúak kétfélék lehetnek. A részben előre térhálósított változat, amely lakkbenzinben oldható formában kapható, a teljes térhálósodású fémsók (mint szárítók) biztosítják. Segítsé­gükkel a műgyantán lévő kettős kötéseket aktivizálva jön létre térháló. Az egykomponensűek másik csoportja rendelkezik izocianát funkcióval, amely a levegő ned­vességtartalma hatására térhálósodik.

Újabban egyre népszerűbbek a vizes, diszperziós parkettalakkok.

1. összetételük nem káros az egészségre, a környezetet kímélik. Hátrányuk, hogy nem olyan tartósak, mint oldószeres társaik.
2. bútorlakkozásoknál korábban nagy népszerűségnek örvendő sellak lassan már a múlté. Érdekessége, hogy nem növényi eredetű alapanyagból készült. Régen és ma is nagy mennyiségben használják a nitrolakkot, amelyek gyorsan száradnak, számos felhordási módot lehet használni felvitelüknél. Hátrányuk, hogy viszonylag kicsi a szárazanyagtartalmuk, nagy mennyiségben tartalmaznak környezetet és egészséget károsító oldószereket. így több rétegben kell felhordani őket a megfele­lő vastagságú filmréteg kialakításához. Az I. tűzveszélyességi fokozatba tartozó oldószer tartalma miatt körültekintően kell raktározni és felhasználni. A parkettá­sok előszeretettel használják alapozónak.

Példa néhány bevonatrendszer kialakítására

Zománc bevonat kialakítása:

• lenolajjal történő beeresztés;
• tapaszolás;
• közbenső alapozás;
• fedőfestés (2-3 réteg).

Fafelület védelme olajfestékkel:

• lenolajjal való beeresztés;
• tapaszolás;
• fedőfestés (2-3 réteg).

Lazúros bevonat kialakítása:

• alapozás (gomba és rovarkárosítók elleni védelem);
• fedőfestés (3 réteg);

(A 3 réteg fedőfestésnél célszerű úgy eljárni, hogy az első réteg egy "vékonylazúr" legyen, a további két réteg pedig "vastaglazúr".)